HTML

Mindenhol Otthon Vagyunk

Mindenhol otthon vagyunk. Nem hiszed? Hétköznapok nem hétköznapi élményei a Gül Baba türbétől Sierra Leonéig.

Friss topikok

Linkblog

Enver szerette népét: bunker és krómbánya

2010.11.09. 11:45 danielfromhungary


Kíméletlen a verseny a megtisztelő „Európa legelbaszottabb állama” címért. Ha a Balkán és a keleti peremvidék nem játszana, Magyarország simán vinné a díjat, így viszont lenyomják a dobogóról olyan országok és egyéb kétes entitások, mint Moldova és Transznyisztria, Bosznia-Hercegovina, különösen a benne lévő Republika Srpska, vagy éppen Fehéroroszország. És ne feledkezzünk meg Albániáról sem, ami még egy magunkfajta keleti ízirájder számára is kellemesen távol esik Európától.

Ugyan nem vagyok otthon Szicília hegyei között, és nem tudom, manapság hol járnak az emberek puskával a vállukon Európában, de feltételezem, hogy Albánián kívül máshol nem nagyon. Már a negyedik utam volt arrafelé, mégis csak most tűnt fel, hogy a vidéken élő arcok a legnagyobb természetességgel csapják hátra a sörétest, amikor kicsit elbaktatnak otthonról. Északon, a hegyek között ez pláne nem tűnt fel, viszont a Durrestől, az ország legélvezhetetlenebb, mert legfelkapottabb üdülővárosától délre vezető „autópálya” mentén nem lehetett nem észrevenni a fegyveres arcokat. Később az Ohridi tó melletti Pogradec peremén is volt olyan fószer (egész pontosan tizenéves kölök), aki puskával a vállán kvaterkázott a rend őrével. Addigra már bejártuk Dél-Albánia gyakorlatilag összes burkolattal rendelkező útját, és arra a következtetésre jutottam, hogy nekem is kéne valami lőfegyver. Persze nem szélsőséges republikánus nézeteim miatt, hanem a veszettül sok kóbor állat távol tartása végett. Hatalmas kutyák hatalmas falkákban poroszkálnak az utak mentén, és rengeteg rossz tapasztalatom van már velük kapcsolatban. Hogy mennyire összetartanak, azt hazafelé úton láttam: eddig azt hittem, csak a South Parkban vannak homo állatok, de amikor négy kutya ragadt össze vonatba az út mellett, akkor rájöttem, hogy nem.

Ez a fegyverdolog nem újdonság az albánoknál. Egyrészt ott volt nekik a vérbosszú intézménye, amit a törzsek követtek el egymás ellen, másrészt komoly arzenált zsákmányolt össze mindenki, aki nem volt rest felnyomni a laktanyák fegyverraktárait a ’96-os piramisjáték összeomlását követő zűrzavarban, amikor az ország kétharmada veszítette el minden megtakarítását. Az előbb említett vérbosszúra a tipikus példát Nopcsa Ferenctől idézik leggyakrabban, amikor megkérdezett egy shalei arcot, milyen a viszony Shalë és Nikaj között. "A viszonyok se nem jók, se nem rosszak. Ha valamelyik törzs tagja a másikat lelőheti, megteszi, de ezenkívül nincs különösebb konfliktus közöttünk." – válaszolta a megkérdezett hegyi úriember, nyilván valami medveölővel a vállán. Még szerencse, hogy a vérbosszú férfijáték volt. Így aztán a nők művelhették a földeket, őrizhették a nyájat meg hordhatták a tápot a hatalmas kőházban recegő jóembereknek.

Amikor elmeséltük a puskás emberes sztorikat Edinek, tiranai barátunknak, nem lepődött meg túlságosan. Az ő családja is beszerzett vagy tucatnyi Kalasnyikovot a piramisjátékos időben, de aztán szépen beszolgáltatta mindet a kormányzatnak, amikor az végre jó ötletnek gondolta, hogy begyűjtse egy részét – mellesleg nem sok sikerrel, hiszen egy év múlva kitört a koszovói háború, és biztos, ami biztos alapon jól jött az AK az előszobaszekrényben. Edi bátyja akkor kiképzőtiszt volt egy albániai titkos kiképzőtáborban.


A címben említett Enver szereti népét persze humor. Enver Hodzsa még akkor is hardcore sztálinista maradt, amikor Hruscsov desztálinizált. Ekkor Maóhoz fordult, tőle lenyúlta a kulturális forradalmát (ekkor lerombolta, tornateremmé, szállodává, raktárrá alakította Albánia mecsetjeinek és templomainak 95 százalékát), majd amikor Maó meghalt, a kínai modell is elkurvult számára. Ennek köszönhetően sikerült elérni, hogy Albánia legalább olyan elzárt hely volt, mint Bhután: turisták nem léphettek be Albániába, a rendszerváltás előtt 500 autó volt az egész országban, senkinek sem lehetett tévéje, külföldi rádióadó hallgatásáért pedig 10 év krómbánya volt a büntetés. Mármint kényszermunka krómbányában. Az országot 1990-ben kötötték rá a nemzetközi telefonhálózatra.

Az 500 autó pár év alatt felugrott félmillióra, ami testvérek között is ezerszeres növekedés. Hogy profi módon el tudják látni a végtelen keresletet, a maffia vette kézbe az ügyet, és nyugatról lopott gépeket terített az országban (közben arra is volt gondjuk, hogy pár téeszt marihuánafarmmá alakítsanak át, csak hogy teljes legyen a tuti). A végeredmény közismert: az autók minimum 40 százaléka Mercedes, és mindenki úgy vezet, mintha csak most tanulta volna. Index, sávok, kivilágítás, tükörhasználat – csupa olyan női dolog, amire egy rendes albán ügyet sem vet. Cserébe viszonylag könnyű belefutni felborult kamionba, meg mindenféle olyan balesetbe, amit nyugaton kizárólag ittas vezetéssel sikerülhet összehozni.

Nagyrészt ennek köszönhető, hogy időnként halálpara vezetni Albániában. Főleg éjszaka. Mire egy másnaposságot követően átjutottunk Koszovóból az albániai Kukesbe, kis híján ránk sötétedett. Kinéztünk egy nagyon tuti hegyi utat, majd megkérdeztük, hogy lehet eljutni oda. A rendőr visszakérdez: problem? Igazából, csak turisták vagyunk. Rendőr legyint, kocsival felvezet a megfelelő irányba, majd magunkra hagy. Fél órával később, kevesebb, mint 10 kilométerrel odébb visszafordulunk. No rruga, nincs út, magyarázzák a helyiek, majd kiderül, hogy van út, 120 kilométer, 7 óra kocsival, ha éppen járható. Igaza volt a rendőrnek, problem. Irány Tirana a zsír új autópályán.

A zsír új autópálya zsír új. Vagyis nincs még készen egészen. Az 5700 méteres alagút megspórol egy félórás szerpentint. Az egyik lezárt irány, illetve a szembejövő sávot megosztó olajoshordók nem sokat segítenek a száguldozásban. Szakad az eső, egy óra után először reflektorozunk, amikor kiderül, hogy néhány tucat méterrel előttünk kivilágítatlan merci parkol az egyetlen sávban, a csomagtartó körül emberek. Reflektor nélkül derékba törnénk őket, hatalmas mázlijuk van, szemből sem jön semmi, pont ki tudjuk kerülni az öngyilkos brigádot. Ettől kezdve agyhalasztó koncentráció, nagyon várjuk már az első Tirana Beert.

Az autók számának fent említett ezerszeres növekedése nyomot hagy Tirana utcáin. Nincs parkolóhely. Sehol, soha. A kétsoros parkolás működik, de általában a második sor is tele van. Végül félig beszabálytalankodunk egy bolt elé. Szállásunk egy magánlakás egyik szobája, 30 euróért adja a jóember a Blloku, a vigalmi negyed peremén. Jó biznisz ez, egy háromszobás lakást teltház esetén napi 90 euróért lehet kiadni. De ha csak a harmadát veszik ki, az is 900 euró egy hónapra, ami azért nem rossz fizu a tiranai átlagot tekintve (ami mellesleg annyi, mint Magyarországon, hogy valami jót is mondjak).

A terv Albánia déli részének bejárása. Napi 200 kilométer, 6-7 órás menetidővel, cigiszünettel, kávészünettel, fényképezéssel. Vlora, Szaranda, Girokaszter, Korcsa, Tirana az útvonal, mindenféle hegyi úton keresztül. Olyan elvetemült helyeket érintve, mint a görög határon lévő, egyébként mindentől távol eső Leskovik, ami leginkább egy szibériai Gulág mellett kinőtt kisvárosra hasonlít, ahol több a kutya, mint az ember, és a lakótelepi erkélyeket téglával építették be a cigányok. Leskovik előtt rátaláltunk a szénégetőkre. Bunkerekben élnek a hegyek között, jó levegő, sok pálinka, szénnel a bunkerfalra karcolt naiv baszós jelenetek segítik az embernek maradást. Leskovik után pár óra szerpentin, majd Erseke, ahol megállunk egy kávéra. Ember sehol, annyi hírértékünk van, hogy egy helyi nőszemély elkezd kitartóan mesélni egy történetet, amiből az derül ki, hogy volt már Londonban vagy a gyereke volt már Londonban, vagy látott már olyat, aki volt már Londonban, vagy csak hallott Londonról. A „város” tartományi központ, kocsival két perc átmenni rajta, de az első perc után majd megőrültem az unalomtól és a kilátástalanságról, úgyhogy csak a kávé utáni vágy segített ott maradni úgy tizenöt percig. Korcsa meg egy vicc: egész Albánia büszke rá, azt mondják, az egy kulturált hely. Sőt, a legkulturáltabb hely. Ezt a kulturáltságot nem tudtuk tetten érni. A helyiek azt mondják, „az oktatás”. Hogy az onnan érkezők aktívabbak az iskolában. A cigány lovat vonszol az út mellett, a fóliaputrijához. A Grand Hotel recepciósa szerint van kétágyas szobájuk. Azt nem tudja mennyi, de megkérdezi. Elmegy. 25 euró. Öt perc után fojtogat Korcsa, lépünk inkább Voskopojéba, amiről jókat ír a megbízhatatlan és pontatlan Holy Planet. (Aki a Lonely Planet Nyugat-Balkán kiadványát magyarra fordította, kézzel írt levélben kérjen elnézést mindenkitől, aki pénzt adott a könyvért. Az az ember sajnos magyarul nem (sem?) tud.)

Voskopoje legfeljebb 200 fős falu a hegyek között. Egykor tartományi központ volt, a 17. században 35 ezren lakták állítólag, aztán a sorozatos rablóhadjáratoknak hála, elnéptelenedett. Az épületeknek nyomuk sincs, csak pár templom emlékeztet a szebb múltra. A helyiek síparadicsomot akarnak csinálni belőle, de az egész olyan reménytelenül elbaszott, hogy legfeljebb Stephen King érezné jól magát egy ilyen elhagyott helyen, de ős is csak egy hosszú hétvégére. A hatalmas szállásunkon ketten vagyunk. Három emeleten az összes szoba nyitva. A kertben két husky, az egész épületben egyetlen ember rajtunk kívül. Az útikönyvírók valami egész különleges tripben lehettek, hogy láttak fantáziát ebben a szürreális faluban. Másnap Tirana.


Útközben kocsit mosatunk, az albánok nagyon jók ebben. Két és fél euróért kefével, samponnal alaposan lecsutakolja, a kerékdobot belül is, kiporszívózza, a szőnyegeket kiporolja, a műszerfalat letörli. Legalább százezer autómosó van az országban, és mint megtudjuk, a londoni autómosók túlnyomó többsége is albán kézben van. Ahogy Ford Fairlane is megmondta, valamire érdemes specializálódni.

Útba ejtjük az Ohridi tavat és Európa egyik legzseniálisabb autóútját, a vagy ezer méter magas hegygerincen kanyargó ösvényt Elbaszan (nomen est…) és Tirana között. Végül beszippant Tirana. Mondják, a Tirana és a Teherán szó ugyanonnan ered. Nos, ez igazából tökmindegy, a két város közti hasonlóság már nem annyira – azt leszámítva, hogy amíg Teheránban olyan 15 millióan, addig Tiranában csak 7-800 ezren élnek. Mindkét város fölött a város méretéhez passzoló hegy magasodik, ahova telekabinnal lehet följutni. A forgalom őrült, parkolni lehetetlen, a rendőr semmit sem csinál, és egyik városnak sincs folyója. Amiben az albánok többet tudnak nyújtani, az a kiszolgálás. Zseniális és olcsó éttermek, kávézók váltják egymást. Ugyanannyi ember ugyanannyi kocsmában, mint Budapesten, csak a népesség kevesebb, mint a fele. Két kocsma között nem pékség van, hanem egy harmadik. Egyik este elballagtunk a diáknegyedbe. Miután alaposan belenéztünk a New Amsterdam nevű bárba, elcsíptük a menzát. Vietnámot megszégyenítően olcsó. Hárman hülyére ettük magunkat 5 euróból. Ebben volt háromféle húsétel, két krumpli, kenyér, saláta, sajt, caciki, egy teljes asztalnyi kaja. A legdrágább tétel 90 eurocentbe került…

Fura, hogy az albánok nem rúgnak be. Először is nem láttam részeg embert, legalábbis vállalhatatlanul részeget nem. Mindenki szorongatja egy szem poharát és szürcsöli a sörét, de 3-4 után mindenki abbahagyja. Ahhoz képest, hogy átlag kocsmában 100 forint a feles, lehetne több szeszhulla is országszerte, például Ukrajnában vagy Kínában nagy királyság reggel sörrel a kézben esni-kelni látni a helyi arcokat. Persze lehet, hogy a szénégetők megadják a módját a hegyek közti bunkerjukban, a szénnel rajzolt puncik között. Kezdem magam szégyellni a hatos éjszakain hordott népek miatt, persze nem komolyan, mert néha én is része vagyok.

Turistát a 10 nap alatt láttunk ötöt, három backpackert Tiranában, kettőt valahol a tengerparton stoppolni, na meg pár nyugdíjas németet Girokaszterben. Emellett két idős hölgy biciklizett a hegyekben. A szezon után meglepően nyugodt ország. Már elég alaposan tudom, hova fogok visszamenni legközelebb. Látnivalókat tekintve Albániában van úgy minimum hathetes potenciál – ennyi idő alatt elég alaposan be lehet járni. Hogy ez miért nagy dolog? Mert az egész ország akkora, mint a Tiszántúl fele, területét tekintve kisebb, mint BAZ, Szabolcs, Hajdú-Bihar, Békés és Heves megye. És ebbe belefér minden.

21 komment

Címkék: balkán albánia tirana

A bejegyzés trackback címe:

https://danielfromhungary.blog.hu/api/trackback/id/tr862435693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mirelle · http://mirelle.hu/ 2010.11.09. 23:30:13

Szép volt! :)
Klassz, összeszedett, frappáns cikk.

Skeptical 2010.11.09. 23:38:09

nagyon jó cikk. norvégiában a 60-as 70-es években Albánia volt a vérbalosok álomországa, sokan fontolgatták a költözést :D

DNA 2010.11.10. 00:47:24

kurvajó a cikk,több helyen szakadtam a röhögéstől::):)

na__most__akkor 2010.11.10. 06:10:00

Jó lenne megnézni.

A hetvenes években jártam az Ohridi-tó partján, a jugoszláv oldalon. (Most Macedónia, vagy mi.) Csodálatos táj, gondolom az utak is hasonlók, mint az albán oldalon.

Esténként a sátorban az albán rádió magyar adását hallgattuk. Szegény albánok, nem tudhatták, hogy a híreik és a politikai kommentárjaik jobbak, mint bármelyik itthoni kabaré. Dehát ők komolyan gondolták, amiket mondtak...

timarg · http://sas2.elte.hu/tg 2010.11.10. 07:56:46

Szuper cikk, köszi!
Az ötödik kép (fekete-fehér): ez Girokaszterben van?

5.geza 2010.11.10. 08:54:51

Szia!
Én is jártam Albániában kb. 3 éve, és az élményeim homlokegyenest ellenkezőek. Igaz, puskás embert én is láttam a hegyek között. Na és? Ellenben a táj gyönyörűen vadregényes, az emberek hihetetlenül kedvesek és segítőkészek. Nem nyúlják le a turistát, mint pl.a görögök - és nem tartja mindeni a markát a borravalóért. Beratban az egész várat végigmutogatta nekünk egy egyetemista lány (kiváló angol kiejtéssel) és a végén 20 Leket fogadott el, mivel ő ezért a munkáért fizetést kap. Az árak valóban elképesztően alacsonyak.
Az Ohridi tó vize kristálytiszta, és nincs tömeg, mint (pl.) a horvát tengerparton.
A közlekedés valóban katasztrofális, de aki képes kis humorral kezelni, és rájön arra, hogy mindiga nagyobb autónak van elsőbbsége, az könnyen boldogul.
Amiről nem írtál, az az, hogy rengeteg a szemét az utcákon - lehet, hogy ez az elmúlt években változott. Én, ha tehetném, bármikor visszamennék, annyira jól éreztem magam.
Hiteles és alapos információkért egyébként ajánlom a www.alban.hu honlapot. Mi szállást is ezen keresztül foglaltunk: légkondicionált szoba Tirana közepén kb 6-7 E/fő/nap.
Amiről szinténnem írsz: a rengeteg utcai pénzváltó, aki Eurókötegekkel a kezükben sétálgatnak a rendőrök szeme láttára. Mi bankautomatából vettünk fel pénz, így kb. 2,20-2,40 Ft/Lek volt az árfolyam.
Amiről te sem írsz, és én sem tapasztaltam, csak olvastam róla, de az albánok bizonyos közös történelmi múlt okán szimpatizálnak velünk, magyarokkal. (Zogu király felesége magyar volt - Apponyi Geraldine. Ezen kívül Hunyadi Jánost is ismerik, aki a második rigómezei csata - 1448 - során az albán nemztei hősnek számító Szkander béggel szövetségben akarta volna a törököket a Balkánról kiűzni.
Üdv!

teleorman 2010.11.10. 09:05:11

Vicces irás, kevés tévedéssel, csak éppen a lényeg maradt ki belőle: eléggé borzasztó múltját tekintve nagyon lendületesen fejlődő ország. Ilyen értelemben egyáltalán nem elqrt, versenyben sincs ezért a cimért. (Én Moldovának itélném, igaz, Transzdnyisztriában nem voltam.) Főleg Tirana fejlődik, melynek lakossága a sokszorosára nőtt az elmúlt 20 évben. Ha Budapest közállapotai és infrastuktúrája Tiranához hasonló mértékben javultak volna 1990 óta, ma nem, nem Bécshez, hanem Szingapúrhoz hasonlitana a magyar főváros, nem pedig saját rémálmaihoz. (Érdemes a két tömegközlekedési vállalat autóbuszparkját összehasonlitani, és akkor még nem beszéltem a mind vadonatúj ottani magán kisbuszokról!) Én is sokszor megfordultam Albániában, autóval is körbejártam, igaz, először még EhO (Enver Hoxha) alatt voltam ott. Azt látni kellett, egyedülálló volt, az emberi civilizáció vivnányaitól nagyjából mentes országot sikerült fenntartani akkoriban. Igaz, nagyon sötét és reménytelen sarkai is vannak még az országnak, meg Tiranának is, de a délnyugati része - főleg Saranda és környéke - meglepően civilizált. A bunkerokkal meg nincs mit kezdeni: 700 ezer épült belőlük EhO alatt, sokukat már robbantani se lehetne, hiszen körbeépitették őket. Tiranának van folyója, a Rinas, persze nem Duna méretű, inkább csak afféle kanális. Egykor betonozott partján nemrég még patkányok rohangáltak, mára nagyon szépen befűvesitették. Jó szálloda pedig Tiranában úgy 30-35 €, pld. a Bermon a legendás Kinostudio mellett, itt készültek EHo felejthetetlen partizánfilmjei. Parkolni a belvárosban csakugyan lehetetlen, a közlekedés pedig a "mindenki harca mindenki ellen" jegyében zajlik. Ám bármelyik nagy szálloda (Sheraton, Rögner stb.) parkolójába a budapesti félkarú rablók szabta árért lehet beállni. A hiedelmekkel ellentétben a gyakori puskás arcok ellenére a közbiztonság sem rossz, engem legjobban a "hulladékgazgálkodás" nem éppen svájci-ausztriai szinvonala zavar. (Azaz szemét szemét hátán.) Ebben, de csak ebben talán valóban Európa legel....bb országa.

danielfromhungary 2010.11.10. 09:25:17

köszönöm a kiegészítéseket.
Albánia igen dinamikusan fejlődik. Ez tény. De nem mindenhol. Ahol nem, ott fenntartom a jogot az egyik legelbaszottabb országnak hívni, legalábbis európai sztenderdek szerint.
A közbiztonság valóban kiváló.

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2010.11.10. 09:40:40

Jó poszt, gratula.

Albániában mi is jártunk, itt olvashattok egy pár posztot az érdekesebb momentumokról:

csurtus.blog.hu/tags/alb%C3%A1nia

2010.11.10. 10:00:39

Érdekes ország, kíváncsi lennék rá. Kár, hogy eljutni oda eléggé körülményes. Sajnos, vasútjuk nem igazán van.
Szerintem Európa legelb...ottabb országa olaszország (így, kisbetűvel). Ha fizetnének, sem mennék még egyszer oda.

tükörfúró 2010.11.10. 10:23:31

Olcsó és kitünő minőségű a fű, jogilag nem egészen legális, de nem nagyon érdekel senkit?
Szabad a nyílt fegyverviselés?
Kell ennél királyabb ország? :))

És akkor a részegeket kerestétek? hehh..
gyogyós megyar kiszabadul a kis légpuskátisbetiltós fűdémonizálós homokozójából

olix 2010.11.10. 10:26:01

Sziasztok

Én kétszer jártam Albániában. Nagyrészt egyetértek Dani-val, qrva elbaszott helyek vannak, de összességében egy nagyon faszás kis ország. Szerintem (régóta olvasgatva más utazós blogjait is, ő is így érthette)

Nekem két flashem volt, olvasgatva, az egyik Korca-Voskopolje, amit mi is érdeklődve vártunk, de akkor letargikus, Sztálin díjas romhalmazt azóta sem láttam mint az a város. Ott láttunk olyat is, hogy 10-12 éves kölyök utcán sétáltatta a medvét!!!
A másik Leskovac (LEskovik), meg úgy általában az egész út Leskovac-Korce között. Ott volt olyan amikor reggel tízkor ült az öt rendőr a buszmegálló kocsmájában, 1-1 deci rakiva mellettük öreg parasztok hordták szamárháton a rőzsét, nyereg mellé akasztott puskával. Ez kemény volt.

1-2 egyéb megjegyzés az országhoz:

- szemét főleg északon volt elképesztő, a Montenegrói határtól (Hani-i-Hoti) Skodráig végig szeméttelep. A vasúti töltéseknek kiemelten örültek, ugyanis azokról sokkal több szemetet lehetett az út mellé borítani, lévén nem csak fél-egy méter mély árok volt, hanem 3-5 méter. Sokkal több szemét fér belé
- kaja nagyon finom és olcsó volt mindehol. Javaslom kipróbálni a spenótos Bukreket Beratban a Katedrális előtti kis piacon és a Kukurec-et Korce-ban (Korce-i fügelekvár I. osztály)
- utazás kalandos, de leküzdhető. Lassú és fárasztó haladásra kell felkészülni, de van utazás élménye az embernek, amit Európában egyre kevésbé tapasztalni
- Berat csodálatos

Mindenképp vissza fogok menni, és másnak is javaslom!

olix 2010.11.10. 10:27:24

@tükörfúró: szép, kerek, okos hozzászólás volt, kiforrott gondolatokkal. Gratulálok!

MickthePick 2010.11.10. 10:55:14

Tyű, ha egyszer végre hazaköltözöm, tutira megyek oda nyaralni!
Az egészben a legjobb az odaút, az Eszék-Tuzla-Szarajevó-Niksic útvonal már önmagában maga a csoda, ráadásul a bosnyákoknál még az utak is teljesen jók (és közben ott a sok "Pecene" a hegyi fogadókban :)
Mi anno Dubrovnikba és környékére jártunk erre, de bejártuk Montenegróban a Tara-kanyon környékét és persze Kotort is... hát nem semmi, Európa egyik legszebb tája, már ezért megéri leruccanni. Albánia pedig amúgy is érdekelt.
Ha egyszer lenne végtelen sok időm és elég pénzem, tuti mennék egy pár hónapos nyári körutat a Balkánon a part közelében körbe....egész az Ukrán határig fel :D

szerjóska 2010.11.10. 11:56:56

van egy pesti albán spanom, el nem hiszed milyen bizniszt küld. autómosót :)

jó a cikk amúgy, bár a sörrel reggel esés-kelést nem nézni jó, hanem csinálni (olyan ez, mint a baszás).

yo

coord 2010.11.11. 11:11:33

Sziasztok!
Nagyon örülök az irománynak, mindig szívesen olvasgatom az Albániáról szóló dolgokat, főleg, hogy sokáig alig volt róla valami. Én is voltam kétszer, 2003-ban és 2005-ben, de ahogy olvasgatom, még ahhoz képest is sok a változás. Az egyik kedvenc országom, tényleg nagyon sok a látnivaló azon a kis alapterületen. Ha utazol, főleg nagynak tűnik. Az autózáshoz vastürelem kell, az biztos. Az ország északi része tényleg nagyon szemetes, Durres környékén nem ajánlatos lemenni a tengerpartra, mert egybefüggő szeméttelep. Vlore-tól délre viszont gyönyörű. Az árak viszont nem annyira alacsonyak, mint ahogy egy ilyen országtól várná az ember. Az előttem szólók tapasztalatait nagyrészt én is átéltem. Nagyon izgalmas ország :-)
Akit komolyabban érdekel, annak ajánlom Dienes Tibor útikönyvét, a www.alban.hu oldalról meg lehet rendelni. Részletes, infógazdag és élvezetes olvasmány, nem úgy, mint az egyéb útikönyvek.
Üdv mindenkinek!
süti beállítások módosítása